,,Legyen Tiszakécskén mindig birkózás!”
Tóth István kétszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes tiszakécskei sportember. Szívügye a tiszakécskei birkózósport. Nagyon fontos számára, hogy Tiszakécskén megmaradjon és sikeres legyen ez a sportág. A sportlegenda a Kécskei Krónikának adott exkluzív interjút.
Tóth István tősgyökeres helyi családban, Tiszakécskén nőtt fel – ezt már a beszélgetésünk elején rögtön leszögezte, hiszen mint elmondta; a születési helye Szolnok és sokan többször tévesen úgy írták le korábban, hogy ő szolnoki.
Itt is kezdte el sportolói pályafutását, nyolcadik osztályos korában, Antal Pál edző kezei alatt. Kisgyerekként is vonzotta a birkózás, mindig kíváncsian kukucskált be az edzőterembe, bemenni azonban csak később mert. Hetedik osztályos volt, amikor először bemerészkedett a kécskei birkózók közé, de elküldték sportorvoshoz, amitől kissé megijedt és egy ideig távol maradt a birkózóktól. Nyolcadik osztályos volt, amikor ismét visszatért a tornaterembe, onnantól viszont már nem volt visszaút. A birkózók között maradt. Tehetségét, rátermettségét bizonyítva 16 évesen már korosztályos magyar bajnok volt.
Vallásos családból származott, így ő is hívő gyermekként nagyon sokat imádkozott, s ilyenkor is nagy céljáért, hogy egyszer a világ legjobbja legyen. Ezt a célt már korán mélyen a fejébe ültette, s nem tántoríthatta el semmi. A Kécskei Krónikának elmondta: Édesanyjától örökölte azt a ,,nyakasságát”, ,,jász vért”, ami mindig a céljai felé segítette.
1966-ban átigazolt a Kiskunfélegyházi Vasasba, majd Székesfehérvár és az ottani Honvéd Szondy SE következett, ahová a szintén az egykori tiszakécskei kiválóságok a Seres fivérek ajánlották, utolsó klubja 1973 és 1984 között pedig a Ganz-MÁVAG volt. Utóbbi egyesület színeiben összesen tízszer lett magyar bajnok.
Beszélgetésünk során hangsúlyozta az említett kiskunfélegyházi időszak fontosságát, hiszen az akkori nevelőedzőjének Besze Lászlónak rengeteget köszönhet a sportpályafutása tekintetében. Itt ismerkedett meg és barátkozott össze Réczi Lászlóval (későbbi olimpiai bronzérmes, világbajnok birkózó), akivel a folyamatos sportolói rivalizálásuk is örök emléke marad.
A válogatottba 1976-ban került, három évvel később pedig már a világbajnoki dobogó tetején ünnepelhette a kötöttfogásúak 62kg-os versenyében elért első helyezését. Ugyan ebben az évben a bukaresti Eb-n egy ezüstnek örülhetett. A moszkvai olimpián vitatott bírói döntés után végül a dobogó második fokára állhatott fel, ám egy évvel később Oslóban ismét az ő nyakába akasztották a világbajnoki aranyat.
A Testnevelési Főiskolán 1986-ban szerezte meg szakedzői diplomáját, melyet a BVSC színeiben hasznosított, melynek edzője, szakosztályigazgatója és elnöke is volt.
2016-ban a Magyar Birkózó Szövetség Életmű-díjjal tüntette ki. 2025-ben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét.
Tóth István beszélgetésünk során többször kifejtette és nyomatékosította, hogy bár az élet több felé sodorta, mindig is tiszakécskeinek tartotta magát. Ezért is nagyon fontos számára, hogy a családja is tiszakécskei és ő is visszatérhetett szeretett településére.
Tóth István a tiszakécskei birkózástól sohasem szakadt el, mindig rendkívül fontos volt számára, hogy legyen birkózás a településen. Kiemelte, hogy itt genetikailag erős, rátermett gyermekek élnek, akikben benne van a lehetőség arra, hogy sikeres sportolók legyenek. Ezért is lehetőségeihez mérten mindig támogatta a tiszakécskei edzőket, a sportágat időről-időre új impulzusokkal segítette. Legutóbb egy birkózószőnyeggel támogatta Tiszakécske városát.
A Kécskei Krónikának Tóth István elmondta, hogy Tiszakécske város vezetése mindig a jó ügy mellé állt, amikor személyesen látogatott el a Polgármesteri Hivatalba. Először polgármesterként Kovács Ernő állt teljes mellszélességgel a birkózósport fellendítése mellé a településen, ekkor Tóth János a TVSE elnökeként segített, majd később ő is polgármesterként volt segítőkész, amikor a helyi birkózás és versenysport elősegítéséről egyeztetett vele – emelte ki Tóth István, majd elmondta:
Nagy öröm számára, hogy Gödény Róbert edzőnek köszönhetően jó kezekben van a tiszakécskei birkózósport. ,,Robit nagyon jó szakembernek, utánpótlásedzőnek tartom, aki ért a gyerekek nyelvén és szenvedélye ez a sportág. Ezt már évtizedek óta eredményesen bizonyítja.”
Idén május 30-án Tóth István ötlete alapján rendezik meg Tiszakécskén a Kosárlabda Sportcsarnokban az I. Fodor István Nemzetközi Emlékversenyt, ahol köszöntőt mond több száz fiatal honi és külföldi birkózó palánta előtt. Számára azért is fontos ez a megmérettetés, mert Fodor Istvánt is barátjaként tisztelte és a tiszakécskei birkózósport legendájának tartja. Mint elmondta, személyesen Fodor István fia kérte meg rá, hogy járjon közben abban, hogy édesapjáról emlékversenyt nevezzenek el Tiszakécskén.
Tóth István zárszóként kiemelte: Kellenek a helyi példaképek a gyerekeknek, ami ösztönzi őket a sportra és az egészséges életre, illetve arra, hogy kitartással, alázattal és szorgalommal hatalmas célok is elérhetőek. A lényeg: ,,Legyen Tiszakécskén mindig birkózás!”
szöveg: Sánta László, fotók: Sipos Bence és Tóth István archívuma, MTI
A cikk teljes szövegét és a cikkhez tartozó képeket szerzői jogok védik, a Kécskei Krónika tulajdonát képezik, azok felhasználásához, más hírportálon történő megjelentetéséhez a szerző írásos engedélye és jóváhagyása szükséges.